fbpx

Megoldás a klímaszorongásra: ne csak céljaid legyenek, hanem rendszered!

Megoldás a klímaszorongásra: ne csak céljaid legyenek, hanem rendszered!

Nehéz megmondani, hogy mennyi időnk van hátra. Valaki szerint bő egy évtizedünk, valaki szerint annyi sem, valaki szerint pedig már mindegy is. Világvége mindig is volt, mondják sokan, de ez most valami egészen más. A klímaváltozás az apokalipszis olyan arca, amit a számok is alátámasztanak, és amit egy lépésből nem lehet megoldani. A normális reakció erre a szorongás, a félelem, az aggódás. Az érzést ma egyre gyakrabban csak klímaszorongásként vagy ökoszorongásként emlegetik. De mit is takar ez?

A jelenség definíciója még nem tisztult le igazán, gyakran ugyanazt a kifejezést használják különböző dolgokra és fordítva. Legtöbbször azonban az éghajlatváltozásból illetve egyéb környezeti problémákból adódó félelmet, aggódást, frusztrációt és/vagy gyászt értik alatta. A reakció teljesen indokolt. A probléma valós és hatalmas, az egyén pedig hozzá képest kicsi és gyenge. Ráadásul ezt a szorongást a fogyasztói társadalom is csak súlyosbítja. Sosem teljes ruhatár, egyre hízó bakancslisták, félbe hagyott sorozatok, ki nem használt jóga bérletek, duzzadó folyószámlahitel, egyre gyorsuló mókuskerék kísérik a fogyasztói társadalmat. Fenyegető világvége az egyik oldalról, teljesíthetetlen vágyak a másikról. Hogyan segíthet ezen a minimalizmus?

A minimalizmus vagy önkéntes egyszerűség olyan életvitel, amelyben az ember inkább lelkileg igyekszik gyarapodni, mint anyagilag. Ez nem azt jelenti, hogy az utóbbira nincs szükség, csupán azt kérdőjelezi meg, hogy az élet célja az egyre nagyobb TV-k és az egyre gyorsabb autók lennének, vagy, hogy az identitásunk alapját az általunk birtokolt ruhák jelentenék. A minimalisták szerint:

„Az emberi élet célja az anyagi és a nem anyagi tényezők kiegyensúlyozott együttfejlődése.” 

Sajnos a 21. századra az arányok eltolódtak az anyagi tényezők javára. Az önkéntes egyszerűség követői öt alapértéket vallanak: az anyagi egyszerűség, az emberi lépték, az önállóság, az ökológiai tudatosság és a személyes gyarapodás. Ha érzel benne némi vallásos felhangot az nem véletlen. A minimalizmus sokat merít Jézus és Gandhi tanításaiból, valamint olyan gondolkodók műveiből, mint Thoreau vagy Ralph Valdo Emerson. A nem anyagi tényezők háttérbe szorulásával a vallások is háttérbe szorultak, keret nélkül hagyva az embert. Az ember viszont nem élhet keretek nélkül, ezért a fogyasztói társadalom boldogan szabta újra őket. És itt érkeztünk el a klímaszorongáshoz.

Az éghajlatváltozás megértése és észlelése nem ugyanaz. Túl nagy a cselekedet és a hatása közötti távolság. Nem véletlen, hogy amikor a nyarak elkezdtek igazán forróak lenni, akkor kezdett igazán nőni az aggodalom is. Amíg távlatokban beszéltek róla az előrejelzések, és még a politika is csak kavart, nehéz volt érzékelni a tetteink súlyát. A megoldások területén ugyanez a helyzet. Túl nagy a pszichológiai távolság. Egy meg nem vásárolt hamburger hétfőn még nem fogja megoldani a klímaváltozást kedden. Az ember kapkod az egyik ötlettől a másikig és semmi változást nem érzékel, úgy érzi, csak folyamatosan lemond valamiről, tök feleslegesen, mert úgysincs hatása. Részt vesz a mindenféle kihívásokban, de ugyanúgy szorong tovább. Túl sok a cél, túl nagy a zaj. Rendet kell vágni közöttük. Például a fogyókúrák zöme, azért bukik el, mert valójában nem életmódváltást jelentenek, hanem hosszabb-rövidebb idejű kampányokat. A kampánycsenddel újra jönnek a kilók is. Adam Alter viselkedésfüggőségről szóló könyvében idézi Oliver Burkeman viselkedés szakértőt, aki szerint:

„ha elérendő mérföldkövek sorozataként tekintünk az életre, akkor a majdnem- folytonos-kudarc állapotában létezünk.”

Ugyanez igaz a különféle zöldítésekre is. Ha a ruhaszelektálás vagy a műanyagmentesség csupán cél, nagy az esély a kudarcra. Ha szokás, akkor egy biztonsági háló, egy vezérlő elv, ami meg tud védeni, mikor belépek egy bevásárlóközpontba vagy bekapcsolom a számítógépem. A klímaváltozás önmagában túl nagy falat. Ha valakit igazán aggaszt és összevissza vág bele mindenféle kihívásba, mozgalomba, vagy ész nélkül veszi a zöldtermékeket, előbb-utóbb szembekerül az eredménytelenséggel, nyomában a szorongással majd apátiával. A hosszú távú sikerhez életmódot, felfogást is kell váltani. Az életmód pedig nem egy pár hónapig hajszolt cél, hanem szokások összessége. A táplálkozás pszichológusok szerint a lefogyott embereknél is tapasztalható egyfajta identitásvesztés. Hiába a vékony test, a gondolatok sokszor még a túlsúlyos ember gondolatai. Az eredményhez ezért a gondolkodásunk megváltoztatásán is dolgoznunk kell.

A klímaváltozással szembeni frusztráció csökkentésében jótékony hatása lehet annak, ha az ember visszaszerzi a kontroll érzését. Ebben jelentős szerepe lehet a rítusnak. Csányi Vilmos, humánetológus szerint minden rítus érzelmek és szabályok konstrukciója.

 „Az érzelmek szolgáltatják a motivációt, a szabályok a formát. A rítus elvégzése az érzelmek szabályozatlan, kaotikus áramlása helyett egy megformált, összehangolt, a szabályok révén mederben tartott érzelmi folyamatot eredményez a közösség számára.”

És még van egy nagyon fontos funkciójuk. Tehermentesítik az elmét. Ha valaki hallott már környezetvédelmi előadást, majdnem biztos, hogy a végkövetkeztetés az volt, hogy jó lenne, ha az emberek környezettudatosabbak lennénk. Valóban jó lenne. Csak ne felejtsük el, hogy a tudatosságnak komoly ára van. Az elme igyekszik magát tehermentesíteni, ezt szolgálják kognitív torzításaink, sztereotípiáink, rutinjaink, szokásaink. Ami a környezetvédelem területén ennek használható keretet tud adni az az önként vállalt egyszerűség.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság ajánlásai szerint hatásos fegyver lehet a klímaváltozás mentálisan káros hatásainak kivédésére a megküzdési stratégiák és önszabályzó mechanizmusok kialakítása, valamint erős közösségi hálózatok kiépítése. A minimalizmus mindkettőben segíthet. Alapvetései ma még formálódnak ugyan, de a minimalista közösségekben rengeteg támogatást kaphatsz, legyen szó gyereknevelésről vagy életvezetési kérdésekről. És ha „egy fecskeként” nem is csinálsz nyarat, legalább meg lesznek a kereteid, ahová mindig visszatérhetsz. Egy központi vezérlő elv, ami nem csak védelmet nyújt a mindenhol leselkedő kísértések ellen, de jó hatással van a környezetre is. Nem beszélve a közösség támogatásáról. Erre akkor is szükség van, ha már itt a világvége. Böjte Csaba azt mondta egyszer:

„ha itt lenne a világvége, akkor is szépen megöntözném a virágaimat, és ebéd közben megnevettetném a gyermekeinket, mert a jó Isten ezt a feladatot bízta rám, és mert talán a friss virágok között, derűs együttlétben a világvége is elviselhetőbb lesz.”

Úgy gondolom, hogy a klímaszorongás jelen pillanatban leginkább egzisztenciális kérdés. Az emberi faj nagy egzisztenciális kérdése. Csak pirulával vagy relaxációval nem lehet és nem is szabad megoldani. Olyan munka ez, amit az emberiség nem spórolhat meg. Ebben lehet segítségedre az önkéntes egyszerűség a maga formálódó rítusaival, közösségeivel. 

És még egy dolog a minimalizmus javára. A környezetvédelem egyik legnagyobb csapdája, hogy sok technikája, válasza, terméke stb. nehezen ellenőrizhető az egyén számára. Azon, hogy az elektromos autó összességében kisebb kibocsátással jár-e vagy sem, a genetikailag módosított növények hosszútávon kevesebb vegyszerhasználattal járnak-e vagy sem, a biogazdálkodás képes-e elegendő élelmiszerrel ellátni az emberiséget vagy sem, egyáltalán a zöldtermékek valóban zöldek-e vagy sem, még jó sokáig elvitatkozhatunk. Egy azonban vitán felül áll: a kevesebb fogyasztás biztos, hogy kevesebb károsítással jár a bolygóra nézve.  

Ha érdekel, hogy pontosan miben áll az önkéntes egyszerűség, mik az alapelvei, technikái, akkor gyere el a Simplicity Fesztiválra vagy csatlakozz a Minimalizmus – Önkéntes egyszerűség Facebook csoporthoz vagy látogasd meg a Messzelátó Egyesület honlapját.

A cikk szerzője Csizmadia Máté, a Zöld Pszichológia blog szerzője, agrármérnök, pszichológus. A SimpliCity Fesztiválon Ember az információfüggő társadalomban címmel tart előadást a digitalizáció kihívásaival való szembenézésről.

Felhasznált irodalom:

Adam Alter: Ellenállhatatlan

Csányi Vilmos: Íme, az ember

Forgács Attila: Az evés lélektana

Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták – Minden, ami igazán fontos

Kocsis Tamás: A materializmustól a teljes emberig – A fogyasztás önkéntes csökkentéséről a nyugati társadalmakban