fbpx
 

Egykor kényszerű, ma önkéntes…mi az?

Egykor kényszerű, ma önkéntes…mi az?

Összekoccanó tejeskannák, naplemente, friss szénaillat. Hangok, színek, illatok – melyeket ma, egyre inkább városi lényként, az ember tisztának és egyszerűnek érez. „Mi sem egyszerűbb az egyszerűsödésnél!” – mondhatnánk elsőre, ám egy alaposabb számvetés a szükségesnek látszó tennivalókról arra vezet, hogy egy igencsak bonyolulttá vált világban ez a legkevésbé sem így van. Közel húsz éve az Egyesült Államokba látogattam, hogy önkéntes egyszerűsítőkkel találkozzak. Meglepve tapasztaltam, milyen akadályokat sorolnak az átlag amerikaiak, melyek életmódbeli egyszerűsödésük előtt tornyosulnak. „Nincs elég pénz, nincs elég idő, s nincsenek meg a megfelelő eszközeink” – mondták önkritikusan közülük többen is, mert maguk is érezték, globális mércével mérve nagyon keveset tettek az ügy érdekében. S valóban, az ottani átlaghoz képest példaértékűen egyszerű életvitelüket bármikor leiskolázta volna a magyar átlag – az önkéntességet leszámítva. Ám eltelt húsz év, s be kell lássuk, az életmódjában is egyre inkább az anyagilag gazdag nyugathoz csatlakozó 2018-as Magyarország, s különösen a világvárosi rangra jutó Budapest, sokunkban hasonló érzéseket ébreszthet. Vágyunk az egyszerűségre, az általa nyerhető teljességre, s úgy sejtjük, mintha egykor lett volna már jobb is – ám minderre ma se pénzünk, se időnk, se megfelelő eszközeink. A gazdaság pedig pörög tovább, s finoman kattogunk benne mi is, mint az olajozott fogaskerekek.

Egy kora nyári, apró zökkenőt azonban bizonyosan megér az önkéntes egyszerűség az egyébként elképesztő komforttal kecsegtető budapesti betonrengetegben. Jó szívvel ajánlom tehát az érdeklődők figyelmébe az első budapesti SimpliCity fesztivált, mely hiteles emberi példákkal, ötletes gyakorlatokkal segíthet bennünket – szándékoltan vagy önkéntelenül – termelésbe-fogyasztásba-kényelembe bonyolódottakat abban, hogy mégis ki tudjuk szakítani az egyszerűsödéshez szükséges időt és erőforrásokat. Mindezek ugyanis a legkevésbé sem az ismert dimenziókban, s nem a megszokott logika mentén keresendők. Lássuk hát, mire jöttek rá azok, akik a témában pár lépéssel előttünk járnak, s gondolkodjunk együtt a hozzánk hasonlókkal!

 


Kocsis Tamás, BCE, egyetemi docens,
az egyesült államokbeli „önkéntes egyszerűség” első hazai kutatója