17 szept Te is a tervezett elavulás áldozata vagy?
Elektronikai eszközeink: hulladékcsapda és érzelmi manipuláció
A telefonjaink ma már többet tudnak, mint egy számítógép a kilencvenes évek elején. A mosógépbe viszont már csak aggódva merünk betenni egy vastagabb pulóvert vagy takarót. Pedig az első automaták még ragyogóra mosták a Lada üléshuzatát. A teljesítmény nő, az élettartam rövidül. Vajon milyen következménye lesz annak, hogy egyre gyorsabban cserélődnek az elektronikus eszközeink?
50 millió tonna szemét
Az ENSZ jelentése szerint a világon évente csaknem 50 millió elektronikai és elektromos hulladék (e-hulladék) keletkezik. Ebbe minden beleszámít, az elöregedett mosógéptől a betört kijelzőjű mobiltelefonig. Ez a szám nem is tűnik vészesen soknak, ha például az évente keletkező 1,3 milliárd tonna élelmiszerhulladék mennyiségével hasonlítjuk össze. A probléma akkor válik látványossá, ha megnézzük, mit is tartalmaz pontosan az elektronikai hulladék. Nehéz- és színesfémeket például sokféle formában és nagy mennyiségben. Egy tonnányi e-hulladékban körülbelül százszor annyi arany található, mint egy tonnányi aranyércben. Jelenleg a világ aranykészletének nagyjából 7 százaléka e-hulladékban fekszik.
Felmérések szerint az e-hulladéknak csak 20%-át hasznosítják újra megfelelően. A maradék 80% a lerakókban végzi, vagy ami még rosszabb, „fekete” újrahasznosítóknál. A harmadik világban a „hulladékbányászat” nagy üzlet. A nemesfémekről savval vagy égetéssel távolítják el a műanyag bevonatot némi haszon érdekében. A szakszerűtlen kitermelés viszont hatalmas károkat okoz. Delhiben például szinte vágni lehet a füstöt, a folyókat és mérgező, maró anyagok szennyezik, a szeméthegyek nőnek, a kitermelést végző munkások pedig éhbérért dolgoznak, és talán meg sem élik a 40. születésnapjukat.
Már a termeléskor is szennyez
A szakszerű és környezetbarát újrahasznosítás elemi érdekünk lenne. Az e-hulladékban álló ásványi anyag kincsekért ugyanis komoly árat fizetünk. A mobiltelefonok előállításához szükséges koltán ércet, amiből a készülékek gyártásához elengedhetetlen tantál nevű fém származik, például nagyrészt Afrikában bányásszák. A föld koltán készletének majdnem 80%-a ezen a kontinensen található, olyan államok kezében, mint például a Kongói Demokratikus Köztársaság.
Ezekben az országokban a szociális háló nem létezik, a piacokat gyakran különböző milíciák uralják. A bányákban gyakran gyerekek esetleg rabszolgák dolgoznak. Az erdőirtás értékes életteret vesz el az országok állatvilágából, a gorillák, bonobók és csimpánzok veszítik el az otthonaikat. A munkások táboraiban nincs szennyvíz, vagy hulladékkezelés. Nem csak a bányák, de a szegényes infrastruktúra is begyógyíthatatlan tájsebet okoznak.
A gyártóknak elvben kötelező tanúsított és megbízható forrásból származó koltánt használniuk, de a kereslet olyan mértékben nő a fémekre, hogy a csempészet és okirat-hamisítás régen előtte jár az ellenőrzéseknek.
A kereslet elképesztő
Az elektronikai eszközök iránt viszont elképesztő a kereslet. 2018-ban például 5,1 milliárd mobilkészülék jutott 7,1 milliárd emberre, ez az arány pedig növekedni fog. A helyzetben az a legnehezebb, hogy az elektronikai eszközök terén a fogyasztást egyre nehezebb egyszerű fogyasztói tudatossággal csökkenteni.
A modern városi élet ugyanis egyfajta elektronikai fogyasztásspirált generál. A zsúfolt életkörülmények egyre nagyobb tisztaságot követlenek. A sietős tempójú munka miatt kulcsfontosságúak a gyors háztartási- és számítógépek, a szórakoztató-elektronikának pedig egyre ingergazdagabb környezetben kell érdekesnek maradnia. A különböző marketingfogások és üzleti megfontolások pedig tovább súlyosbítják a helyzetet.
A fogyasztói döntések csapdája
Bár a minimalista, hulladékmentes és fenntartható életmód egyre nagyobb népszerűségnek örvend, az elektronikai eszközök csúnya csapdát állítanak még azoknak is, akik igyekeznek tudatos döntéseket hozni. Az egyik ilyen az egyre rövidülő élettartam és a rossz javíthatóság.
Még a nagy háztartási gépek esetében is előfordul, hogy egyes elemeik egyáltalán nem javíthatók, egyes elemekhez nem lehet hozzáférni például az egybeöntött vagy forrasztott borítás miatt. A gyártók sokszor évente több modellt is megjelentetnek, az egyes szériák hamar kifutnak, ezért az alkatrész utánpótlás is nehézkes. Ha egy-egy fő alkatrész romlik el, könnyen lehet, hogy a csere olcsóbb, mint a javítás.
Mivel az egyes modellek nagyon gyorsan elavulnak, sokszor még a gyártói garanciában sem bízhatunk. A kisebb gépek, mint a telefonok, nyomtatók, mikrohullámú sütők esetében gyakori, hogy garanciális szervizelés helyett inkább egy újra cserélik a készüléket. Bonyolult technikai eszközök esetén sokszor nem bíbelődnek azzal, egy-egy alkatrészt megjavítsanak, egyszerűen kicserélik a teljes modult, ahová a meghibásodott elem tartozik – akkor is, ha mondjuk egy egyszerű forrasztás megoldaná kérdést. Elképzelhető tehát, hogy szerettünk volna egy tartós készüléket választani – de a gépünk ugyanolyan silány minőségű anyagokból van, mint az összes többi, csak a szervizelést végzik kicsit nagyvonalúbban.
A tervezett elavulás
A másik csapda, hogy egyes eszközök már akkor elavulnak, amikor még tökéletesen használható állapotban vannak. Ez főleg a mobil- és számítástechnikai eszközök esetében gyakori probléma. A 3-5 éves, megkímélt állapotú telefonok esetleg még teljesen hibátlanul működnek, már de már lassúak a piacon lévő többi darabhoz képest, esetleg nem jelenítenek meg egy-egy újabb formátumot.
Az elavulás természetes velejárója a piac és a tudomány fejlődésének. Bizonyos módszerekkel azonban a folyamat felgyorsítható. Az egyik tipikus példa, amikor a gyártó valamilyen technikai kaput vezet be, emiatt a régebbi készülékek egy adott időtartam után akkor is cserére szorulnak, ha egyébként működnek. Ehhez gyakran az is elég, ha megváltoztatnak egy olyan kiegészítőt, amelyik fogyóeszköznek számít. Ha nehezebb töltőkábelt találni, tepsit, sütőlapot vásárolni vagy fejhallgatót csatlakoztatni a berendezéshez, akkor az adott elektronikai eszközt előbb-utóbb felhasználók nagy része le fogja cserélni akkor is, ha az még tökéletesen működik.
Az elavuláshoz azonban nem feltétlenül kell a készülék technikai jellemzőit megváltoztatni. Marketing eszközökkel is el lehet érni, hogy a felhasználók még a termékek tönkremenetele előtt váltsanak. Ilyen például, ha a reklámok bizalmatlanságot keltenek a régi készülékekkel szemben, például azt sugallják, hogy az új modellek sokkal biztonságosabbak a régieknél. Hasonló célt szolgálnak a különböző szolgáltatók nulla forintos befizetéssel, több havi részletfizetéssel dolgozó készülékakció is. Ezek az ajánlatok arra sarkallnak, hogy bizonyos időközönként cseréljük le a meglévő eszközünket, hiszen „ez jár nekünk” és így tudjuk kihasználni a szolgáltatás előnyeit. A tervezett elavulás tisztességtelen gyakorlata ellen Franciaországban már törvénnyel védekeznek.
Ha téged is zavar a tervezett elavulás, ennek a petíciónak az aláírásával adhatsz neki hangot.
A gyártók és viszonteladók felelőssége
Számos elektronikai eszköz létezik, amelyeket a felhasználók szinte kénytelenek megvásárolni: a mosógép, a villanytűzhely, a hűtőszekrény vagy egy egyszerűbb számítógép, mobiltelefon ma már szinte minden háztartásnak alapvető kelléke. Ilyen körülmények között a háztartások még akkor is jelentős mennyiségű e-hulladékot termelnek, ha igyekeznek visszafogni a vásárlásukat. Emiatt a gyártókat és viszonteladókat is komoly felelősség terheli.
A folyamatban megoldást jelenthet:
- A garanciaidő kötelező meghosszabbítása. Ha a gyártóknak a tartós fogyasztási cikkek esetében 5-10 évig jót kell állniuk a működésért, nagyobb eséllyel dolgoznak tartós, javítható megoldásokkal.
- A szervizhálózat biztosítása és ellátása. Kötelező alkatrész-utánpótlással, illetve bizonyos kopó, fogyó alkatrészek (pl. porzsák, töltőkábel, stb.) szabványosításával növelni lehet az elektronikai eszközök tartósságát. A szabványosítás segíthet abban is, hogy a szervizek lépést tudjanak tartani a rengeteg géptípussal.
- A termék tartósságának kötelező feltüntetése. Az energiahatékonyság mellett érdemes lenne a termékek tartósságát, tervezett élettartamát is jól láthatóan jelölni, így a vásárlók ennek tudatában dönthetnének.
Mit tehetnek a felhasználók?
Az energetikai hulladékok nagyon összetett szennyezők. Már csak ezért is érdemes szelektíven gyűjteni az eszközöket. A berendezéseket árusító kereskedelmi egységeknek kötelező átvenniük a kidobásra szánt elektronikai hulladékot és gondoskodni annak újrahasznosításáról, de az önkormányzatok, hulladékudvarok is segítik a használaton kívüli készülékek leadását.
Sokszor előfordul, hogy a készülékek nem tönkre mennek, csak egyszerűen elavulnak, esetleg olyan hiba keletkezik rajtuk, amely nem végzetes, de a szervizelése nehézkes. Emiatt sajnos sok készülék „beragad”, a tulajdonosok félreteszik, de nem használják. Érdemes időről-időre selejtezni az így félretett berendezéseket. Erre biztat többek között a Jane Goodall Alapítvány Passzold vissza, tesó! programja is, ahol használaton kívüli mobiltelefonokat várnak. A félretett készülékekben sok értékes ásvány, illetve még használható alkatrész lapulhat. Hasznos, ha ezek nem kerülnek ki feleslegesen az ellátási láncból.
Néhány lépés, amellyel bárki csökkentheti az e-hulladék termelését:
- Vásároljunk kevesebbet! Törekedjünk arra, hogy tartós eszközöket vásároljunk és csak azokat, amelyek feltétlenül szükségesek! Ha valamilyen gépre csak átmenetileg van szükségünk, forduljunk a kölcsönzőkhöz! Ha tehetjük, mi is osszuk meg a ritkán használt eszközeinket másokkal.
- Használjuk tovább! Törekedjünk arra, hogy egy-egy eszközt minél tovább használjunk. Ne cseréljünk például automatikusan telefont a hűségidő lejártakor.
- Szervizelhető termékeket keressünk! Mielőtt megvásárolunk valamit, nézzünk utána a javíthatóságnak! Keressünk hosszú garanciaidővel rendelkező terméket és lehetőleg olyan gyártót válasszunk, aki rendelkezik magyarországi szervizhálózattal!
Az e-hulladék okozta károkat általánosságban úgy lehet a legkönnyebben mérsékelni, ha visszafogjuk a fogyasztást, hosszú élettartamra és szakszerű újrahasznosításra törekszünk. Ha mind a gyártók, mind a felhasználók gondosan elemzik a termékek életútját a felhasznált anyagok származási helyétől az újrafelhasználás szakszerűségéig, jelentősen csökkenthetjük az ártalmakat. Az eredmény: kevesebb környezetszennyezés, kevesebb társadalmi és szociális hátrány, csökkenő pénzügyi nyomás és stressz a felhasználói oldalon. A készítők és vásárlók tudatos döntéseivel az e-hulladék okozta problémák egy része könnyen kiküszöbölhető.
Írta: Tóth Enikő/Humusz Szövetség
Gyere el a SimpliCity Fesztiválra, ahol olyan témákat érintünk, melyek túlmutatnak a praktikumokon és a minimalizmus, az önismeret, a felszabadulás szempontjából nézünk rá a hulladékmentes életmódra, ami lehet, hogy jóval több, mint egyéni hulladékunk mennyiségének csökkentése.
Mert: EGYSZERŰEN JOBB!
Minimalista életmódfesztivál és hulladékmentes rendezvény
