fbpx
 

Az egyszerűsítés első lépése: észrevenni a körülöttünk és a bennünk lévő világot

Az egyszerűsítés első lépése: észrevenni a körülöttünk és a bennünk lévő világot

Fáradtan nyúlok az ébresztőórám némító gombjához, de az idegesítő pittyegő hang nem múlik el. Elvétettem a mozdulatot, halk koppanás jelzi, hogy az óra ismét a földön landolt, a héten ez a harmadik ilyen reggelem. Felszisszenek és mérgesen kelek ki az ágyból, megint egy kapkodós reggel következik. A fürdőszobába sietek, megnyitom a zuhanycsapot, és közben az ezernyi flakonom között próbálom megkeresni a samponomat, de csak félig elhasznált testápolókat, hajpakolásokat, hajbalzsamokat, tusfürdőket és borotválkozás utáni hidratáló zselét találok. Mindegy, ma jó lesz a tusfürdő is, talán ezzel is hajat tudok mosni, mindenesetre ilyen hajjal nem mehetek az utcára. Még mindig félálomban, de immáron tisztán és illatosan nyitom ki a gardróbom ajtaját, próbálom megtalálni az évszaknak és a hangulatomhoz legjobban illeszkedő ruhákat. Ez a felső még gimis koromban sem volt jó rám, ez a szoknya fakó, ez a blúz nem áll jól, sápaszt, ez a nadrág meg olyan bő rám, hogy kétszer elférnék benne. Csalódottan és tétován válogatok a ruhakupacok között, egyik sem az igazi, amíg észre nem veszem, hogy úgy eltelt az idő, hogy esélyem sincs egy reggeli tornára. Úgy tűnik, hogy már a gondolat is reménytelen, hogy lehetséges lenne bekapni egy- két finom falatot a konyhában, pedig tegnap vettem meg a legújabb turmixgépemet, amivel akár két perc alatt finom és egészséges reggeli varázsolható. Legalábbis ez volt a dobozára írva. De nekem nincs két percem, így nemhogy finom, de semmilyen reggelim sem lesz. Mindegy, elfogadom, hogy ma sem lesz reggeli, és amúgy jó lesz a tegnapi nadrágom is valami másik felsővel. Még egy utolsó sprintelés a lakásban, hogy hova is tettem a kulcsomat, amit egész gyorsan meg is találok az étkezőasztal alatt. Egy szapora pillantás a tükörbe – indulás előtt. A hajam égnek áll, fáradtnak és nyúzottnak tűnők, nem tudom, hogy élem túl ezt a napot, ami még el sem kezdődött…

 

  • Ismerős helyzet? Természetesen Veled ez még biztosan nem fordult elő, sőt én is csak éppen hallottam valakitől, hogy ilyen van!

 

Amikor először fogalmaztam meg magamnak, hogy szeretném, ha egyszerűbben, könnyebben és boldogabban indulna a napom, még sejtésem sem volt, hogy lehetséges-e ez egyáltalán és ha igen, akkor hogyan. Rengeteg helyről lehet olvasni, hogy hogyan indul egy sikeres ember napja, milyen fantasztikus érzés az, ha korán fel tudunk kelni, nyugodtan, egészségesen és bőségesen tudunk reggelizni, frissen, üdén és kipihenve belemosolyogni a reggeli futás vagy jógázás után a tükörbe, és kiegyensúlyozottan belevetni magunkat a mindennapi teendőkbe, hiszen már előző este elterveztünk mindent erre a napra. A kép idilli, tudjuk, hogy mit kellene tennünk ahhoz, hogy jól induljon a napunk, milyen lépésekre van szükségük, de persze ezekre nekünk se időnk, se kedvünk nincs, amúgy is túl sok lemondással és önsanyargatással járna ez az egész.  Kicsit olyan ez, mint amikor a nyaralásunk vagy valami fontos esemény előtt egy héttel bőszen fogyókúrázni kezdünk, hogy beleférjünk a kedvenc ruhánkba, miközben jól tudjuk, hogy rendszeres mozgás és egészséges táplálkozás mellett nem szaladt volna fel ránk az a sok plusz kiló, és már a csapból is az folyik, hogy „kérem szépen, ide életmódváltás kell.”

 

De miért olyan nehéz ez, és miért nem sikerül gyakran a sokadik próbálkozásra sem a reggeleink és a mindennapjaink egyszerűsítése?

Talán mert hiányzik az első lépés a szuper megoldások mindennapjainkba való illesztése előtt.

Ez a lépés pedig az, hogy észrevegyük a körülöttünk lévő világot, ami a közvetlen környezetünk megfigyelésével kezdődik.

  • Hogy felismerjük, hogy mennyi felesleges tárgyunk van, ami nem csak a helyet foglalja, de az állandó káosz miatt az időnket is rabolja. Így könnyebb lesz a szelektálás, és könnyebben mondunk nemet vásárlás közben azokra a dolgokra, amire nincs szükségünk.
  • Hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi az, amire valóban szükségünk van, hiszen minden egyes plusz tárgyunkért vagy tevékenységünkért az időnkkel fizetünk. Tevékenységeink tudatos átgondolásával, mindennapjaink egyszerűsítésével gond nélkül spórolhatunk pénzt és időt is.
  • Hogy tudatában legyünk annak, hogy a cselekedeteinknek következménye van mind fizikai, mind pedig a lelkiállapotunkra nézve. Mert hiába az a drága csúcs modern turmixgép, ha nincs időnk használni.  És hiába minden módszer, tervezés, eltökéltség, ha nem tesz minket boldoggá, ha árt a környezetünknek, vagy nem szolgálja a fejlődésünket.

Észre kell vennünk, hogy bármit is teszünk, egy nap akkor is csak 24 órából áll, neked is és nekem is. Amint sikerül tudatosan szemlélnünk a körülöttünk lévő világot, könnyebben megismerhetjük a bennünk lévő világot. Világossá válnak a szükségleteink és kellő motivációval leszünk felvértezve, hogy azokat a bizonyos szuper megoldásokat ne plusz teherként és önsanyargatásként éljük meg, hanem könnyedén és örömmel illesszük be a mindennapjainkba.

 


Sztakhó Nikolett,

mindfulness tréner

Ismerd meg, hogyan lehet tudatosan szemlélni a körülötted lévő világot, tudj meg többet a tudatos jelenlétről a Slow Magazinunk mindfulness rovatában, és térj Vissza a jelenbe velünk a SimliCity Fesztiválon a Let it slow csapatával!