13 febr Miért éri meg egyszerűsíteni?
Nem a tárgyaink mondják meg, hogy kik vagyunk vagy hogyan élünk, mégis komoly kihívást jelenthet megválogatni a szükségeseket és ellenállni a reklámok vagy a divat nyomásának. A minimalizmus jelentős részben a tárgyainkhoz való viszonyunkról szól, azonban ez sokkal messzebbre vezet el, hiszen kihat az élményeinkre, a kapcsolatainkra, a céljainkra és az értékrendünkre.
Mik a boldog otthon jellemzői? Miért birtoklunk egy tárgyat? Mi a megoldás a tárgyainktól való függőség feloldására? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ a SimpliCity Feszten. Nem kérdés, hogy a mindennapokban függünk tárgyainktól: használjuk őket, szórakozunk velük, emlékeket idéznek fel vagy kifejezünk valamit általuk. De miképp válhat ez túlzott kötődéssé?
Egyes vélemények szerint a világunk „elmaterializálódott”, ami különböző mértékben érhető tetten például a Tengerentúl vagy hazánkban. Mindenesetre az biztos, hogy háttérbe szorultak a személyes kapcsolatok és a valódi érzelmek, helyettük pedig a tárgyak léptek előre. Az emberek jellemzően többet, nagyobbat és jobbat akarnak, ez a haladás megtestesítője, azonban hibás módon ezt a fejlődést tárgyaikban keresik. Valóban azért dolgozunk, hogy nagyobb házat és jobb autót tudjunk vásárolni? Szükségünk van a minket körülvevő tárgyakra, vagy csak azt hisszük? Megéri feláldozni az emberi kapcsolatainkat a karrier és a pénz oltárán? A tárgyaink tekintetében fokozottan igaz, hogy a kevesebb több!
Ha az értékrendünkben egy másik polcra helyezzük a tárgyakat és inkább teret adunk az élményeknek, a barátokkal és a családdal eltöltött időnek, akkor a tárgyakhoz való érzelmi kötődésünk rövid idő alatt megváltozhat. Hamar rájöhetünk, hogy mennyi tárgy elég, amihez első sorban meg kell vizsgálni azt, hogy milyen szerepet tölt be az adott tárgy életünkben. Használjuk valamire? Például van funkciója a tányérnak a konyhában vagy a törülközőnek a fürdőszobában, de ha valaki sosem főz, akkor a rokonságtól kapott botmixer csak a helyet foglalja. Örömet okoz? Például jó érzéssel tölthet el egy kép a falon vagy jó hangulatot vihet a szobába egy lámpa, de ha ez hiányzik, akkor valójában feleslegesen birtokoljuk őket. A folyamatos felülvizsgálat elengedhetetlen, hiszen az évekkel változik az ember és az igényei.
Ha valaki már nem kötődik úgy a tárgyaihoz, észreveszi magán a változást: már nem hatnak rá a reklámok, a mindent ellepő akciók és kedvezmények. Nem hozza lázba egy kupon-hétvége és nem adja le a rendelését valamire csak azért, mert olcsóbb, mint korábban. Szó szerint felszabadulást jelent, megkönnyebbülést, mert a figyelmünket innentől kezdve más felé tudjuk irányítani. A tárgyak halmozása helyett a hobbinknak, a céljaink megvalósításának tudjuk szentelni az időnket, energiánkat és nem utolsó sorban a pénzünket. Észrevehetünk olyan emberi tulajdonságokat, amelyek mellett korábban elsiklottunk és tudatosabban tudunk élni. Megszűnik a kényszer, hogy folyamatosan összehasonlítsuk magunkat másokkal és magabiztosabbá válhatunk.
A jelenlegi kultúránk által generált tárgyias értékrend újra és újra visszakúszhat a hétköznapokba, azonban aki fölé tud ennek kerekedni, az változtathat az életén és megtalálhatja a saját értékeit, a saját boldogságát.
Bitay Andi
Minimalista anyuka, a maison blog szerzője
