Már nem szorít az idő

Már nem szorít az idő

“Mesélj már kicsit erről a minimalizmusról! Mire jó ez az egész?” – kérdezte nemrégiben egy kíváncsi, ám némileg szkeptikus ismerősöm. Mivel elkötelezett vagyok az egyszerűbb élet iránt, és rendkívül lelkesen tudok róla mesélni, azonnal hemzsegni kezdtek a fejemben a gondolatok, ám végül egy dolgot böktem ki: rengeteg időt nyertem. Időgazdálkodási szakemberként természetesen ismerem a körülöttünk repkedő “csodatévő” módszertanokat és rendszereket, könyveket és appokat, tippeket és trükköket. Ám magánemberként a minimalizmus az én időgazdálkodási módszerem – amely valóban csodatévő, méghozzá idézőjelek nélkül.  

Ez az egész egy folyamat. Először elkezdesz lomtalanítani – apránként, óvatosan, valószínűleg még nem is kimondottan minimalista törekvésből, egyszerűen csak jólesik a szemednek, lelkednek és a téged körülvevő térnek egyaránt. Ahogy haladsz végig az otthonodon, egyre erősödik benned az a bizonyos bizsergető érzés, ami messze túlmutat azon, hogy megválsz a fölöslegessé vált cuccaidtól – ezen a ponton már megsejted, hogy itt bizony egy életfelforgató, szemléletváltó erő dolgozik.   

És ez az erő lassan túlcsordul az otthonodon: beszivárog a mindennapjaidba, az életmódodba, a kapcsolataidba – az idődbe. Az a kritikus szem, amely eddig a tárgyaidat vizsgálta, most a teendőlistádat és a határidőnaplódat pásztázza. Ami eddig kötelező elemnek tűnt, hirtelen kisöpörnivaló lommá válik; amire eddig gondolkodás nélkül bólintottál, most minden lelki probléma nélkül, sőt kimondottan jó érzéssel mondasz nemet – és ezzel párhuzamosan felértékelődnek az életed azon darabkái, amelyek örömet okoznak, valódi értelemmel bírnak.

A minimalizmus egy egész életen átívelő önismereti út, amelyből – nem mellékesen – kipotyog az élhető otthon és az élhető időbeosztás. Egy olyan út, amelynek során a “kevesebb több”, a “minőség a mennyiség felett”, az “elég” és a “nem” közhelyből készséggé válik; elhalványul a káosz, elhalkul a mentális zaj és kikristályosodik az igazán lényeges.  

Természetesen nem gondolom, hogy a hatékonysággal, időgazdálkodással foglalkozó módszertanok és rendszerek, könyvek és appok, tippek és trükkök az ördögtől valók lennének, sőt! Ám – némileg elfogult módon – azt gondolom, a minimalizmus kicsit olyan, mint a bölcsek köve: ha a kezedben van, minden más a helyére potyog. Igent mersz mondani a számodra értékesre és fontosra, és nemet minden másra; megtanulsz arra koncentrálni, amivel éppen foglalkozol, így automatikusan tűnik el az életedből a multitasking nevezetű kártevő; elengeded az értelmetlen perfekcionizmust, és szép lassan kisimulsz. Egyszerűsíts térben és időben, gondolatban és lélekben, és éld a saját életed!  

S hogy miképpen kezdhetsz neki, hányféle út létezik, megtudhatod a SimpliCity Festen.

Erdélyi Boróka
a Pareto Lánya blog szerzője