13 júl Az egyszerű élet: a felesleges cuccoktól a klímaszorongásig
A SimpliCity Fesztivál szervezőivel, Kocsis Dórival és Vági Zsolttal beszélgettünk minimalizmusról, önkéntes egyszerűségről és arról, számukra mit jelent a „kevesebb több”.
Titeket mi indított el az egyszerűsítés útján?
Zsolt: Nálam az egész a jógával indult. A jóga filozófia elvei között kettő is szerepel, ami nagyon erősen ide kapcsolódik: az egyik a birtoklás elve. Ahogy elkezdtem foglalkozni a lelki egészség és spiritualitás témáival, egyre nagyobb összefüggést vettem észre azzal a kérdéskörrel, hogyan viszonyulunk a tárgyainkhoz, fogyasztási szokásainkhoz. Nálam a tárgyakkal kezdődött az életem egyszerűsítése. A másik fontos része a jóga filóziófiai rendszernek az elégedettség. Ez arról szól, hogy elkezdem gyakorolni azt, ami elég. Nem érdemes mindig egyre többre vágyni, mivel ez az elégedetlenség irányába viszi el az elmét és az egyént. Ebből kifolyólag mindig valami többre, szebbre vágyik ami tulajdonképpen egy illúzió, ami benne tart minket a szenvedésben, mivel az örökké éhes elménket nem tudjuk soha kielégíteni.
Dóri: Az egyetemen az egyik szakom a filozófia volt, ahol rengeteget olvastam az egyszerűségről. Majd az egyetem után nekivágtam férjemmel a világnak és két kis hátizsákkal jártuk a világot egy évig. Nagyon sok országban, családban tapasztalhattuk meg saját bőrünkön az egyszerű életmód pozitív hatásait és sajnos a modern fogyasztói szokásaink termelte mérhetetlen mennyiségű hulladékhegyeket is. Rádöbbentem, hogy milyen kevés dologra van igazából szükségünk. Sok olyan emberrel találkoztam, akik nyugati mércével mérve szegénységben élnek és nem veszi körül őket annyi tárgy, viszont hálásak és boldogok azzal a kevéssel is, amijük van. Megfigyeltem, hogy mind egy lényeges közös jellemzővel rendelkeznek: sokkal kevesebbet stresszelnek és több időt töltenek együtt, közösségben.
A tanulmányaim és az utazás során szerzett élmények, tapasztalatok végül akkor álltak össze egésszé, amikor először találkoztam a hulladékmentes életmóddal, majd az „önkéntes egyszerűséggel”. Ekkor új értelmet nyertek a filozófusok gondolatai is, akikkel az egyetemen találkoztam: a „gondoskodás”-ban benne van a „gond”, így körbenéztem az életemben, hogy mivel törődöm és mivel szeretnék a jövőben. Rájöttem, mennyi figyelmet fordítunk arra, hogy a tárgyainkról gondoskodjunk. Ez rengeteg idővel, energiával és pénzzel jár. Egyre többet kezdtem olvasni az önként vállalt egyszerűbb életmód gyakorlati megvalósításról, a környezetre gyakorolt pozitív hatásáról és amolyan „aha” érzésem lett. Ez a gondolkodásmód összekapcsolódik mindennel, amit a világról gondoltam!
A Messzelátóban én vagyok az, aki a környezetvédelem szemszögéből, eleinte abszolút a zöld oldal felől közelítettem meg az önkéntes egyszerűséget. Számomra a leglényegesebb, hogy ez az életmód az ökológiai lábnyomunk csökkentését eredményezi és hogy ténylegesen környezettudatosabbá válunk, mindezt úgy, hogy nem lemondásként éljük meg az egyszerűséget. Érzékennyé tesz minket saját tetteink következményeire és hatására helyi szinten. Mindamellett bízom abban, hogy egy egyre inkább érzékeljük azt is, hogy a globális összekapcsolódottság világát éljük, ahol egy üveg Nutella megvásárlásával közvetlenül hatással vagyunk a borneói esőerdőben élő orángutánok életterének csökkenésére. Tehát már korántsem csupán saját életterünkre fejtünk ki hatást. Egyre inkább elkezdett érdekelni, honnan is származnak a fast fashion ruhák, amit leárazva megvettünk, mit támogatunk vele, mire szavazunk a pénzünkkel. Rájöttem, minden egyes alkalommal, amikor fizetek egy szolgáltatásért vagy élelmiszert veszek, mérlegelem, mi mellett és mi ellen teszem le a voksomat a vásárlásommal. Az olyan döntések, mint hogy nem veszek előre csomagolt árut, vagy nyaraláskor nem kérek műanyagpohárba narancslevet a tengerparton számomra egy értékrend részét képezik.
Az minimalizmus hogyan jelenik meg gyakorlati szinten az életetekben?
Zsolt: Abban, hogy nagyon meggondolom, mit veszek meg. Szinte alig vásárolok új ruhákat, elektronikai cikkeket, nem nézek tévét, amúgy nincs is tévém. Figyelek arra, hogyan reagálok a reklámokra, igyekszem tudatosan jelen lenni a médiatérben. Ebben nagyon sokat segített az utazás, amikor rákényszerültem, hogy 1 hónapig egy 30 literes hátizsák tartalmából éljek. Ekkor rájöttem, hogy arra a sok cuccra, amit felhalmoztam magam körül, nincs is szükségem. Ennek mennyisége az évek alatt fokozatosan csökkent és ma már egészen üres a lakásom. A külsőségek és a megfogható tárgyak helyett egyre inkább a belső értékvilágra helyeződött a hangsúly, és ezen értékek fejlesztésére. Már nem kívül keresem a megoldást, hanem belül.
Mennyire nehéz megtalálni az arany középutat abban, hogy az önként vállalt egyszerűség ne menjen át a vágyainkról való teljes lemondásba, ami már több negatív érzelemmel jár, mint amekkora pozitív hatást ér el?
Zsolt: A klímaszorongás miatt érzett ökofrusztrációnkat vihetjük bele abba, hogy túlzásba visszük a minimalista életmódot. Viszont nem kell szükségszerűen önsanyargatásként megélni, inkább fogjuk fel gyakorlásként, egy olyan útnak, amibe mindenki a maga mércéjéhez képest egy kicsit többet tesz bele. Ennek a gondolkodásmódnak a csapdája abban rejlik, hogy vagy tökéletesen csinálom, vagy sehogy. Sokan elfelejtik, hogy inkább egy egészséges, folyamatos törekvésről van szó, és már eleve az, ha valakinek eszébe jut, hogy megint nem hozott vászontáskát a bevásárláshoz, már egy folyamat kezdete. Ehhez viszont ki kell lépni a komfortzónából és magunkon, a személyes vágyainkon túl kell tekintenünk és nem azt nézni, hogy mi a jó nekünk, hanem mi a jó a tágabb környezetünknek. Ezért az azonnali vágykielégítésért nagy árat fizetünk, mivel olyan környezeti terhekkel jár, aminek hatását már ma is érzékelhetjük, begyűrűzött életünkbe. Mindent azonnal akarunk és ha nem működik valami, lecseréljük és itt nemcsak a tárgyakra gondolok, ez vonatkozik a kapcsolatainkra is. Annyira megszoktuk a kényelmet és olyan szinten ragaszkodunk hozzá, hogy elkerüljük a rossz, negatív élményeket és hatásokat, mert egyszerűen könnyebb, ha nem veszünk tudomást róluk. Kényelmünk árán pusztítjuk el a bolygót.
Dóri: Az, hogy valaki mit él meg önsanyargatásként teljesen szubjektív és valamennyire társadalmilag meghatározott kérdés. Vegyük azt a példát, hogy már itthon is elvárjuk, hogy a szupermarketben télen-nyáron ugyanaz a kínálat legyen elérhető, pedig ennek egyáltalán nem kellene így lennie, csak az utóbbi 30 évben így szoktuk meg. Ha a természet rendjéhez és ritmusához alkalmazkodunk, nem akarunk majd barackot enni, amikor annak nincs szezonja. Ez az életmód ökotudatosságra épül, amelyben az egyszerűséget nem lemondásként, hanem felszabadító élményként éljük meg. Inkább megvárjuk a barack szezont és örülünk az év első barack illatának és ízének, megértjük, hogy drágább lesz a gyümölcs, ha az időjárás miatt nem volt elegendő a terméshozam. Léteznek értékek, amelyek felülírhatnak másokat. Akár hajlandó vagyok valamiért többet fizetni azért, hogy helyi kistermelőt, készítőt támogassak, cserébe lehet, hogy a költségvetésem másik oldalán megnézem, hogy mi az, amit igazából feleslegesen vásároltam (chips, snackek, jégkrém tipikusan nagyon drága, ám láthatlan költségnövelők.) Fontos elemei a minimalista életmódnak az önként vállalt szabályok, mert sajnos haladunk afelé, amikor már nem szabad akaratunkból, hanem kényszerből fogunk bizonyos dolgokról lemondani, legyen szó vízhasználatról vagy akár ruházkodásról. Ezért érdemes már most kialakítani azokat a nem pazarló, tudatos fogyasztási szokásokat, amik ezt szolgálják, mert utána ez az átállás sokkal nehezebb lesz és hirtelen kell alkalmazkodnunk. Most még haladhatunk kis lépésekben, fokozatosan.
Ha valaki szeretné elkezdeni a minimalista életmódot, hogyan érdemes belevágni?
Zsolt: Azt ajánlom, hogy járjon olyan eseményekre, ismerjen meg olyan embereket, akik így élnek, mivel szerintem egy közösségben, személyes példákon keresztül lehet elsajátítani legkönnyebben ezt a szemléletet. Például mi is a Messzelátó Egyesületnél (a SimpliCity Fesztivál szervezőcsapata) kölcsönösen támogatjuk, inspiráljuk egymást. Ha egyedül akarunk mindent megváltoztatni, hamar elfogy a lelkesedésünk vagy ellustulhatunk, ilyenkor jó, ha ott van a másik és motivál.
Dóri: Az egyszerűbb életmód egy olyan tudatos választás, ami életünk minden területére kiterjed, legyen szó időmenedzsmentről, online jelenlétünkről, pénzügyeinkről vagy akár gyermeknevelésről. Mégis, ha praktikus tanácsot szeretnék adni, a legkönnyebb elkezdeni egy olyan területtel, ami már zavar annyira, hogy változtatni szeretnénk rajta. Nálam és még sokaknál ez a hulladék csökkentéssel, a hulladékmentességel kezdődött. Ha már egy területen sikerélményünk van, utána könnyebb lesz belevágni más területen is. Ebben segít, ha megvizsgáljuk, hogy mi az, amit csak automatizmusból csinálunk mindennapjaink során és melyek azok az értékek, ami alapján döntéseinket hozzuk. Többek között ebben is nagy segítségünkre lesznek a SimliCity Fesztivál előadásai, workshopjai.
Az interjút és a képet készítette: Tóth Zsófia
Mert: EGYSZERŰEN JOBB!
Minimalista életmód fesztivál, ami ráadásul hulladékmentessen szervezünk
